A gyerek semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy szeressék.
Semmi másra.
Ha ez nincs, számára a semmi van.
A nemlét van.
A lét számára szeretetet jelent.
Bármit megtesz azért, hogy szeretve és elfogadva legyen.
Jól tanul.
Teljesít.
Szót fogad.
Pótolni akarja és védi a kirekesztetteket.
Megbetegszik helyetted.
Versenyeket nyer.
Lemond.
Koplal.
Agyon zabálja magát.
Rendesen öltözik.
Rendesen viselkedik.
Okos válaszokat ad.
Felnőttesen viselkedik.
Komoly.
Koraérett.
Zseni.
Bármit kérhetsz és elvárhatsz tőle.
És ő mindent megpróbál, ami csak kitelik tőle.
Mert ha te, elsősorban az anyja,
vagy az apja, a nevelője nem vagy neki,
akkor számára a semmi van.
Számomra, szülőként, fájdalmas látnom, hogy mi mindent meg nem tesz a gyermekem értem.
Számomra, felnőttként, fájdalmas látnom, hogy mi mindent meg nem tettem gyermekként a szüleimért.
Ez a fájdalom mutatja, hogy felnőtt vagyok.
Míg ezzel nem tudok együtt élni, felnőttként is öreg szülőim kicsi gyermeke maradok, és nem válok öreg szüleim felnőtt gyermekévé.
Míg ezzel nem tudok együtt élni, felnőttként is gyermekem gyermek szülője maradok, és nem válok a kicsi gyermekem felnőtt szülőjévé.
Ha ezzel rezonálsz, elkezdheted számbavenni nem csak a szüleidet, hanem az összes szülőpótlót is, akiknek, felnőttként, még mindig meg akarsz felelni, csak azért, hogy szeressenek.
Ha már nincs ez a megfelelési vágy, mi marad?
Ha már nem szeretnek, mert más vagy, mint elvárnák, mi marad?
Nem, nem a semmi marad, mert már nem vagy gyerek.
A te szereteted marad.
Te már tudod a másikat szeretni akkor is, ha egyáltalán nem felel meg a te róla alkotott elképzeléseidnek.
Felnőttél.
A szeretetről és a szeretet elvesztésétől való félelemről