Amiről jobb, ha nem tudok

Minél kevesebbet tudok a kliensemről, annál jobb. Ez homlokegyenest szembemegy a modern pszichológiával. De hiszen nem az lényeg, hogy minél több titkot, összefüggést, blokkot, akadályozó mintát feltárjunk, és ezáltal szabadabbá váljak? kérdezheted most magadban. A lényeg itt sem a mennyiségen van. Sőt, ha valaki túlságosan kíváncsi és túl sokat kutakodik, rámehet az élete és bőven lesznek zsebek, amelyek ennek következtében jól megduzzadnak. Lesznek, akik segítenek egy problémád helyébe százat növeszteni. Csak még ezt hozzuk helyre, csak még azt javítsuk meg, de ha azt a nagy dolgot meggyógyítottuk, azt a másikat meg elintéztük… na akkor! Akkor aztán boldog leszel és rendben és jól. Egy csomó spiripszicho ügynök ezzel jól el is tudja adni a portékáját. Minél több cuclimucli van a pakkban, a modern ember annál jobban ráharap. Minél több feladatot kap, annál inkább megtisztelve érzi magát, és örömmel veti bele magát az önmagával való munkába, az önmagán dolgozásba. Meggyőződése, ha jól csinálja, akkor sikerülni fog. És bármit, bármit hajlandó megcsinálni és végigcsinálni, a hőn áhított boldogságért.

Egy darabig el- és lefoglalja ez a nagy csinálás. Elégedettséggel tölti el. Úgy érzi, végre kezébe vette élete irányítását. Végre tesz magáért valamit. Végre ÉN, ÉN, ÉN. De ez még csak a kezdet. Amikor viszont az ÉN-t éljük ezerrel, építjük, javítjük, konzerváljuk, gyógyítjuk, fejlesztjük, stb, akkor nem tudjuk, hogy ez még csak a kezdet. Azt hisszük, ez a vég. Ezért olyan keserves minden nemsikerült ÉN-terv. Ezért olyan világrengető az ÉN összeomlása, mivel, amikor ezt éljük, akkor ez az ÉN a világ, ezzel azonosultunk maximálisan.

Vannak, akiknek az ÉN-je nagy nevet fed. Ilyen kliensem is akad. Annál több viszont az olyan kliensem, akik ilyen nagy nevekkel vannak valamilyen rokonsági, barátsági, kollegális vagy szerelmi viszonyban, és a témájuk vagy közvetlenül, vagy közvetetten ehhez a személyhez kapcsolódik. Van olyan, akin látom, fellélegzik, amikor nem kérdek rá, hogy kiről van szó. Olyan is van, aki elmondja, én pedig azonnal elfelejtem. Utólag, ha pár évre rá ismét eljön, csodálkozik, hogy elfelejtettem, hiszen az ő világában ez egy olyan információ, amit nem lehet elfelejteni. Olyan is van, aki várja, hogy kérdezzek rá, és kissé összezavarodik, amikor nem teszem.

Nem kérdezősködöm és nem kíváncsiskodom. Az állításban az mutatkozik meg, aminek abban a pillanatban van gyógyító hatása. Az élet és a történelem kitermeli azokat, akiknek nagyobb horderejük van az eseményekben, így nagyobb nevük lesz, mint a többieknek. Vagy talán úgy is mondhatnám, a történelem nagy színpadán több száz évig fennmaradó nevük. De bárkinek bármilyen nagy neve is legyen, pár száz vagy ezer év múlva az is beolvad. Nem nevekkel és történetekkel, hanem a léleknek a mozgásával dolgozom hát, a lélek szintjén meg a lélek az úr, mindenki más, kicsi vagy nagy, nevétől függetlenül csak szolga. Az érdekel, hogy a kliensem számára itt és most mi a valóságos lelki mozgása és kapcsolódása saját magához és a többiekhez. Ezen túl nem megyek. Nincs kíváncsiskodás, kotnyeleskedés és mindentudó beavatkozás. Nincs sztorizás.

Amiről jobb, ha nem tudok