Abban a világban, ahol az ember van Isten helyén, az ördög helyén is az ember van. Ezt nem láttuk előre a self made man jubilálásakor, amikor a hurrá, a határ a csillagos ég, a végre azt csinálok magammal és az életemmel örömmámorában égtünk. És most ott van ez az ördög, hirtelen előkerült, s ez nem más, mint te vagy én. Az abszolút igazságok világában ha valaki rám néz egy abszolút szemüvegen keresztül, vagy abszolút jónak, vagy abszolút rossznak lát, vagy pronak vagy kontrának. Életem során szerre minden baj lett, hogy székely vagyok, hogy szorványból vagyok, hogy román vagyok, hogy magyar vagyok, hogy fehér vagyok, hogy magas vagyok, hogy nő vagyok, hogy nincs gyerekem, hogy van gyerekem, hogy miért csak egy van, hogy miért nem mentem férjhez, hogy férjhez mentem, hogy miért nem magyar, hogy miért van gay barátom, hogy miért nem vagyok én is az, hogy miért nem ünneplem a mesterséges intelligenciát, a babagyárat és a genetikai sikereket, hogy miért vagyok feminista, hogy miért nem vagyok feminista, hogy miért dolgozom multinál, hogy miért vagyok szabadúszó, hogy miért iszom tejet, miért van bőrcipőm, miért repülök, miért van kocsim, miért nincs kocsim stb.
A mai ember rádnéz és halálra ítél, mert ma lassan a halál az úr.
A jó-rossz egy lineáris palettán kifeszíti az életet. (Bármi, bárki vagyok, megfeszítenek úgyis. Javában éljük a jézusi halált.) Semmi, ami közte van, nem kaphat hangot, a lélek húrjai ebben a pattanásig feszítettségben alig tudnak megszólalni.
A látszólagos kíváncsiság, amivel becsalnak a szabad véleménynyilvánítás csapdájába csak arra jó, hogy kiderítsék rólad, hogy egy témával kapcsolatban minden meglátás jó lehet, kivéve a tiedet, mert az rossz. Az maga a gonosz. Érdekes, hogy sok éven keresztül nem hallottam ezt a szót, hogy gonosz. Az unitárius egyházban nem beszélünk gonoszról, máshová nem nagyon jártam. A legváratlanabb helyről érkezett vissza a gonosz szó: az értelmiségiek szájából. Aki nincs határozottan Putyin, Orbán, Biden, a palesztínok vagy zsidók ellen, nincs határozottan a Covid oltás mellett, a mainstream media által elfogadott és egy-egy kutató által izganak kikiáltott dolog mellett, az GONOSZ. No de, mint fentebb írtam, elég az, hogy megmutasd magad, a meglátásaidat, hogy ennek a komplex dolognak, amit úgy hívnak, élet, valamelyik olyan oldalára láss rá, amelyre sem az egyik, sem a másik véglet nem lát rá – vagy rálát, de azt tetteti, hogy nem, mert a LÁTÁS kényelmetlen és fájdalmas -, máris felébredhetsz főgonoszként, már készítik is számodra a máglyát. A sokféle dolog mellett, ami miatt már voltam hibás, hirtelen bejött még egy dolog: kelet-európai vagyok. Hamarább, mint gondolnánk, leszünk mi ismét a hibásak. Hogy a kapitalizmus a kommunizmus fordítottja, és így egy vele, az Nyugatról nézve nem látszik. A modern ember inkább belehal, minthogy elismerje, amit ő kitalált, az csak kitaláció, de nem teremtés. Egy materialista, mesterséges, halálos játék. Ha hibást kell találni, a mutatóujjat követi a többség. Mert a modern ember a gőgjében csak Istent akarja belül keresni, az ördögöt, azt köszi, helló, nem, az legyen mindig az a másik. Így hát nagyon gyakran van egy Isten, és nyolc milliárd ördög, akikből, valahogyan mégiscsak embert kellene faragni. Nem, nem Istent, mert az a hely már foglalt. ÉN bitorlom.
Az ÉNek fogságában nyögünk, fejeket számolunk, nem lelkeket. Így próbáljuk megúszni a fájdalmat, mert látni azt, hogy ez mind EGY, hogy mind lélek vagyunk, és olyan, de olyan nevetségesen parányiak ebben a nagy teremtésben, ami teremt minket, és nem mi őt, és nem mi magunkat, a modern ember számára elviselhetetlenül fájdalmas. Személyes kudarcként éli meg azt, hogy nem mindenható.
Kiszolgáltatottan a létben lenni és élni, meztelenül, egyedül, együtt a mindenséggel, ma vagyok, holnap talán már nem, és ez ellen nem tehetek az égvilágon semmit valóban fájdalmas, ugyanakkor talán csak itt, e mély fájdalom kellős közepén kezdődik az, amit gyakran hívunk úgy, hogy szabadság.
________
Ajánlott olvasmány Malte Nelles elképesztően jó könyve, amit remélem, jövőre lefordítunk magyarra is.