Férifiim, szeretteim

Amikor olvastam Merletől a Védett férfiakat már megvolt a fiam. Úristen, rémüldöztem! Hát ide jutunk! Vajon mit tehetek én, sokcimkével ellátott, ideológiák-gyógyult, kríziseket átvészelt nő, így, a 21. század hajnalán? Miközben ezeken gondolkodtam, az élet nem állt meg a gondolataimmal, hanem haladt tovább. Eljutottam Wilfried Nelleshez, aztán általa vissza a gyermek apjának a szívéhez, eljutottam Malte Nelleshez is, általa előre Paco karjaiba, most itt van a kamasz fiam, aki gyakran van együtt velünk, és akivel annyit, de annyit tudunk együtt nevetni, miközben a világot szétszedjük, összerakjuk, újragondoljuk- és költjük, mint nagyon kevés emberrel ezen a világon. És igen, ők mind mai férfiak, és igen, férfiak. Mindazzal együtt, amit a modern ki akar irtani. Az összes domesztikálási, uniformizálási kísérleteink ellenére ott van bennük az a férfi energia, amely engem folyton elvarázsol és elámít. Nem szeretném leírni a beszélgetéseinket a fiammal, hiszen annyira intim, annyira ő és én, annyira a mi világunk, hogy úgy érzem, tiszteletlenség lenne felé nyilvánossá tenni. Máté Gábornak A család ereje segít túllendülnöm a kételyeimen, amikor azon gondolkodom, vajon rendben van-e ő, vajon rendben vagyunk-e mi együtt. Wilfried állításai és könyvei segítenek látnom, hogy megnyilvánulásai hogyan válaszok a világ mai ideológiáira, dinamikáira, hogyan küzd a lelke, hogy szabad maradjon. Malte könyve és szemináriumai segítenek a felnőtt életem két legfontosabb társával boldogulnom, úgy, hogy egyszerre szerethetem mindkettőt, fájhat mindkettő és hajtok fejet mindkettő egyéni életútja előtt.