
Csak most jutottam el oda, hogy elkezdjem olvasni Balázs Ferenc Bejárom a kerek világot című könyvét. Nagyokat nevetek, és közben fáj a szívem mindannyiszor, amikor magamra ismerek. Egy csomó mindent, amit Mikó Imre ír róla az előszóban, nekem is mondtak már.







A vakfolt miatt ülök ki, amit említettél, hogy mindenkinek van vakfoltja, ezért fontos, hogy a terapeuta is menjen szupervízióba, ha nem boldogul magában. Mert úgy érzem, nincs témám, de nem tudom, hogy ez arrogancia-e, vagy tényleg nincs témám. Úgy érzem,
Két kedvenc írom, van, te és Szabó Magda, mert úgy írsz, mint Szabó Magda! kiabálta felém nagy boldogan egyik nap a multi cégnél az asztalom mellettem elrobogó Andi, aki a Disznótort lobogtatta boldogan. Én akkoriban még csak blogot írtam, Szabó Magda viszont ott lebegett előttem,
Keresés és kiábrándulás, írtam a Nelles Institut Transylvania nyári akadémiára, 2024. A német Enttäuschung szó vezetett vissza a mi kiábrándulás szavunkhoz. Néha egy másik nyelvre van szükségünk ahhoz, hogy távolság teremtődjék a mi szavainkkal és jelentéseikkel. Kinek jutna eszébe a kiábrándulásra mint valami nagy áldásra tekinteni?

Amikor olvastam Merletől a Védett férfiakat már megvolt a fiam. Úristen, rémüldöztem! Hát ide jutunk! Vajon mit tehetek én, sokcimkével ellátott, ideológiák-gyógyult, kríziseket átvészelt nő, így, a 21. század hajnalán? Miközben ezeken gondolkodtam, az élet nem állt meg a gondolataimmal,
